A mester-terv szerint 23-án, kedden kellett volna születnie, programozott császárral, jó előre lezsírozva az időpontot, orvossal, műtővel. Ez esetben pénteken haza is lehet vonulni az újszülöttel, ami ideális abból a szempontból, hogy Marci vasárnap indul az egyhetes iskolai táborba, tehát még pont megtekintheti újdonsült húgát, másfél nap alatt rájön, hogy jobb lesz neki Városlődön a haverokkal, szombaton még be lehet vásárolni ami nincs (merthogy Lili beleszületett a vasárnapi zárvatartás kínos időszakába), aztán vasárnap uzsgyi. Az első hétre már sikerült egy gyereket elpasszolni, ovi meg még van, Bence majd jár oviba.
De Lili nem így döntött, inkább elindult már hétfőn, de semmi baj, a terv tartható. De Lili nem így döntött, inkább jól besárgult gyorsan és úgy határozott, hogy az első pár napot kék fény alatt piheni ki. Aztán még 24 órát kellett bent maradni, ugrott a pénteki hazamenetel, aztán még 24-et, a szombati is ugrott, aztán még 24-et, így Marci némi kétségek közt, hogy jól döntött-e, de elment a táborba vasárnap. A hétfői hazamenetel egész flottul sikerült, a magyar egészségüggyel való küzdelem egy másik blog tárgya kell, hogy legyen.
Az első pár nap ezután eseménytelenül telt, ha nem számítjuk, hogy Marcinak hirtelen látens torokgyulladása és valódi honvágya támadt, így a táborozást félbe kellett szakítania és gyorsan hazajönnie ellenőrizni, hogy minden rendben megy-e. Bence az öt napból négyet az óvodában töltött, ami jelentős könnyebbségnek számít.
